A Lajta alsó Ausztriában, az Alpokban ered. Két patak, a Schwarza és a Pitten egyesülését követően (Haderswörth alatt) nevezik Lajtának (Leitha). Vízgyűjtő-területe összesen 2121 km2, melynek 98,3 %-a Ausztria, 1,7 %-a (41 km2 ) pedig Magyarország területére esik. A folyó teljes hossza 182 km; ebből a magyarországi szakasz 18,5 km, befogadója a Mosoni-Duna jobbparti 86+870 fkm szelvénye. A XIX. század első felében kezdődtek meg az első mederrendezések, megépült az árapasztó funkciót betöltő Balparti- és a Jobbparti csatorna, valamint a Rét-árok csatorna is. A Lajta folyó két ágon érkezik az országba. A kis és középvízi hozam jelentős része a főmederben érkezik, ami a 18+570 fkm szelvényben lépi át az országhatárt. A Balparti csatorna a 13+656 fkm szelvényben lép magyar területre, szerepe az árvízi hozamok levezetésében jelentős. Ausztria területén, Nickelsdorfnál ágazik ki a Lajtából; majd Mosonmagyaróváron, a főág 3+990 fkm. szelvényében csatlakozik újra a főmederhez.
A Lajtán, viszonylag nagy esése miatt, több vízerőmű is működik. A magyar szakaszon csak 1 db, a Lajta főmeder 14+650 fkm-ben létesült Márialigeti vízerőmű. A Márialigeti erőmű duzzasztott bögéjéből kerül kivezetésre az ún. Jobbparti csatorna, melynek szerepe a vízpótlás és élővízzel való ellátás.
A közös vízgazdálkodási kérdések kezelése a víztesten a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság keretében történik.
A Mosoni-Duna, Lajta térségi rehabilitáció keretében 2014-ben felújításra került a Mosonmagyaróvári duzzasztómű, amely a Malom-ági Lajta vízpótlását is szolgálja. A rekonstrukció járulékos létesítményeként a duzzasztó átjárhatóságát biztosító hallépcső is épült.