Tatán a nagyszámú és bővizű forrásokra a történelem során 15 darab malmot építettek, amelyek erejét gabonaőrlésre, illetve a bőrgyártásban (kallómalom) használták. Az írott forrásokban a 13. században és a 14. században találunk már említést a vízimalmokról. Ebből hat kalló malom volt: Komáromi, Cseke, Öreg, Ferenc, Hámon és Új kalló.
Lisztet őrölt: a Burgundia-, a Baumeister-, a Cifra-, a Hencz-, a Jankó-, a Nepomucenus-, az Öreg-, a Pék- és a Szőgyi-malom.
Az 1930-as években a 15 vízimalom közül már csak négy működött.
1949-ben az egyre nagyobb méreteket öltő tatabányai szénbányászat, és az ezzel járó karsztvíz kiemelés a Pokol-forrás elapadását okozta, de ez még nem veszélyeztette a vízimalmok létét. 1950-ben a mezőgazdaság átalakítása és a vele járó államosítás egyre több vízimalom leállását eredményezte. 1961.szeptember 2-án a tatabányai XV/b akna súlyos vízbetörése végleg megszüntette az angolkert Kék forrását és a Tata területén feltörő forrásokat, a Fényes forrással együtt. Ezzel megpecsételődött a még vízi erővel működő tatai malmok sorsa.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzimalmok_Tat%C3%A1n
https://tata.hu/4191/vizimalmok
https://www.utazzitthon.hu/latnivalo/tata/vizimalmok-tatan-213