A rajkai zsilipet 1905 - 1908 között államköltségen építették fel, azért, hogy a vízszabályozásban három szempontból is nagyon fontos szerepet lásson el.
Egyrészt, hogy a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna-ág övezte Szigetköz árvízvédelmét szolgálja, egyúttal védelmet biztosítva a Mosoni-Duna-ág másik oldalának. A rajkai zsilip megépítésével feleslegessé vált, hogy 40-40 km hosszú árvízvédelmi töltést kelljen kiépíteni a Mosoni-Duna-ág mindkét partján. Mindez azonban azt is jelentette, hogy ha a rajkai zsilip elzárása műszaki hiba vagy bármely más okból nem lehetséges, akkor a 40 km-nyi nyitott területen az árvizek akadálytalanul szétterülhetnek, 102 települést – köztük Mosonmagyaróvár és Győr városait – katasztrófával fenyegetve.
Másrészt a zsilipet belvíz-elvezetés céljából emelték, hiszen ha a Mosoni-Duna-ágat két oldalról beszorítja a töltés, az árokhálózatokból a víz kiemelésének az egyetlen módja a gépi átemelés. Töltések nélkül és a Mosoni-Duna-ág vízszintéjének alacsonyan tartása mellett viszont biztosított a természetes esés, a közvetlen levezetés.
Harmadrészt, a zsilip lehetőséget biztosított a Mosoni-Duna-ág vízi erejének kihasználására és hajózhatóvá tételére is, tudniillik a rajkai zsilip egy kamra-zsilip felső főjeként épült ki, így az alsó hozzáépítésével azt hajózó kamraként használhatóvá lehetett tenni.
Aligha meglepő tehát, hogy a zsilip Magyarországon tartása rendkívül fontos magyar igényként fogalmazódott meg a párizsi békekonferencián, illetve, hogy ezt az igényt később a békeszerződésben is respektálták. Magyarország vesztes országként átengedte Csehszlovákiának Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún községeket, Rajka községe és a község határán belül fekvő zsilip és visszaeresztő csatorna a magyar területen maradtak.
A térképbe azonban tévesen rajzolták be a határvonalat, az a dunacsúni védőgáttól a visszaeresztő csatorna déli oldalán haladt, a rajkai zsilip eme fontos tartozékát Csehszlovákiának juttatva. A Magyar-Csehszlovák Határrendező Bizottságban heves vita lobbant ki a vitás terület miatt. Végül többszöri tárgyalás után 1947.december 22-én Pozsonyban megállapodás történt a két fél között, kissebb kiigazításokkal a bizottság Rajka régi katasztrális határát vette alapul. Így Gutor-sziget nagy része 400 hold erdővel együtt Csehszlovákiához került, a rajkai zsilip magyar területen maradt. Ebből kitűnik, hogy a vízügyi szempontok a tárgyalások folyamán mennyire meghatározók voltak, épp ezért tett meg mindent a magyar küldöttség, hogy a rajkai zsiliphez tartozó visszaeresztő csatornát Magyarországon tartsa. Százkét település árvízvédelme és belvízmentesítése múlott azon, hogy a rajkai zsilip megfelelő működése mennyire biztosított. A zsilippel együtt a hozzá tartozó Császárligeti (visszaeresztő) csatorna és Rajka község Magyarország része maradhatott.
Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) vagyonkezelésében lévő rajkai zsilip jelentőségét azzal is elismerték, hogy 2018 decemberében a Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár Bizottság megyerikummá minősítette és felvette az értéktárába.
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKonyvek_114/?pg=161&layout=s
http://www.eduvizig.hu/content/megyerikum-lett-rajkai-nagy-zsilip