Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság

A projekt célja:

Az északi pocok mehelyi alfaja (Microtus oeconomus mehelyi) olyan veszélyeztetett faj, mely kedveli a legelőket, kaszált réteket, nádvágásokat, illetve bozótosokhoz, erdősávokhoz vagy part menti növényzethez van kötve. Ezek a biotópok részei a klasszikusan megművelt mezőgazdasági tájnak. Védelmének érdekében tehát célszerű ismét bevezetni a Duna mente területén a hagyományos gazdálkodást, felújítani a rétek és nádasok kaszálását, revitalizálni a láposokat és a part menti növényzetet.

A projekt lehetőséget teremt a célfaj élőhelyi terültének kiterjesztésére, egyes mederrészek jó karba helyezésére és egyúttal az árvízlevezető-képesség növelésére a Duna hullámterében és a mentett oldali talajvízszintek lokális emelésére, stabilizálására. A hullámtéri és a mentett oldali vízpótlórendszer (HTVP, MOVP) jelenlegi kialakításából és üzemeltetéséből adódóan az Öreg-Duna átlagos vízszintje és a mellékágak vízszintje között jelentős a magasság különbség, így a főmeder irányába a depressziós görbe meredeken lejt. A talajvízszintek minél nagyobb területen emelt szinten tartása érdekében a Duna főmedréhez lehető legközelebbi ágak vízpótlásba bekapcsolása elősegíti a leszívási görbe felső inflexiós pontjának kiterjesztését a Duna irányába, mely a célfaj számára a kedvező életfeltételek megteremtését biztosítja. Az Igazgatóság két célterületet határozott meg, ahol az élőhely-védelmi cél és a szakági szempontok is kölcsönösen előnyösen teljesülhetnek és itt a tervezési és kivitelezési feladatokat látja el:

• C2-1.    Felső-Kalapszigeti ág és Kalapszigeti-Duna összekötő ág rehabilitációja: a tevékenység a fent jellemzett élőhelyeket revitalizálja egy ~700 méteres meder vízpótlásával, jó karba helyezésével
• 
  C2-2.    Kucséroki láp élőhelyrekonstrukció:a tevékenység a fent jellemzett élőhelyeket revitalizálja egy közel 120 méteres meder jó karba helyezésével, vízpótlásával

Az északi pocok és elterjedése a Szigetközben

Az északi vagy patkányfejű pocok Microtus oeconomus (PALLAS, 1776) Kárpát-medencei előfordulása Kunszt Károly somorjai preparátor nevéhez fűződik, aki a múlt század elején (1902) 12 példányt küldött - a Természettudományi Múzeumba - Méhely Lajosnak, aki megállapította, hogy a faunára új északi pocokról van szó (MÉHELY, 1908). Később ÉHIK (1928) rajkai és somorjai példányok alapján leírta a Microtus oeconomus méhelyi (ÉHIK, 1928) alfajt Microtus ratticeps méhelyi néven. Amely a térség legritkább pocok alfajának bizonyult. Szlovákiában 1965-től, Magyarországon 1974 óta védett, 2001-től fokozottan védett, Vörös-könyves, szerepel a Berni Egyezmény III. Függelékében („endangered”) és a Habitat Directivában (HD4). Populációi jégkorszaki maradványfajként maradtak fenn, jelezve az északi faunabirodalomban elterjedt faj déli elterjedésének határát. A Kárpát-medencében a szorvány és bizonytalan adatoktól eltekintve előfordulása, a Kisalföld (Csallóközből (Žitný ostrov) Szigetköz, Hanság, Tóköz), a Fertő-tó, valamint a Kis-Balaton területéről ismert. A M. oeconomus előfordulásának adataiból megállapítható, hogy a szórványadatoktól és a bizonytalan meghatározásoktól eltekintve a faj elterjedése Magyarországon és Szlovákiában a Duna középső szakaszára korlátozódik. Magyarországon az ismert lelőhelyek Tájvédelmi körzetek vagy védett területeken találhatók. A rendelkezésre álló adatok alapján napjainkban a Szigetköz középső és alsó területein fordulhat elő a faj. Folyamatosan stabil populációja a Duna 1992-es elterelését követően csak a lipóti Holt-Duna térségéből mutatható ki. Az Alsó-Szigetköz kiszáradó nádasai az alsó-szigetközi vízpótlórendszer üzembe helyezéséig (2014) nem nyújthattak optimális élőhelyet a faj számára. 2015-től napjainkig ismételten előkerültek bizonyító példányok egy-egy korábban ismert lelőhelyéről az Alsó-Szigetközben. (ZooSystem, 2021)