2025. december 16-án "Tátért Emlékérem (Pro Urbe díj)" kitüntetést kapott Szabó Miklós, nyugdíjas kollégánk, Tát Város Önkormányzatától.
Miklós a legnehezebb árvízi időszakokban állt helyt Táton, szakmai tudásával és nyugalmával biztosíték volt a sikeres árvízvédelmi munkákhoz.
Miklós 1959. február 6-án született egy Tárnokréti nevű tóközi kis faluban a két lánytestvére mellé legfiatalabb családtagnak. Édesapja az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Hansági Szakaszmérnökségén dolgozott kubikosként, édesanyja körzeti ápolónő volt több tóközi települést magában foglaló orvosi körzetben.
Tárnokréti a Rábca folyó mellett fekszik a mocsaras Hanság mentén. Gyermekkorában végezték a Hanság átalakítását, amelynek keretében sűrű, egymásba kapcsolódó csatornahálózat jött létre. Az 1960-as évek az átlagnál lényegesen csapadékosabbak voltak, ezért főként a belvíz ellen komoly küzdelemre volt szükség, ami apukája révén a családot is érintette. A Rábcát visszaduzzasztó Duna árvizei miatt az árvizek is komoly kihívást jelentettek a faluban. Elmondása szerint meghatározó élménye volt az 1965. évi árvíz, ami tartósságát tekintve máig a legnagyobb volt a Duna mentén.
A faluban csak alsó tagozatos iskola működött, ezért az általános iskola felső tagozatára a közeli Bősárkányba járt.
A középiskolát a győri Mayer Lajos Vízügyi Szakközépiskolában 1973 - 1977 között végezte. Az érettségi után az országos vízügyi szakmai versenyen elért 2. helyezésének köszönhetően felvételi vizsga nélkül nyert felvételt a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnök szakára, ahol a tanulmányait egy év katonai szolgálat után kezdhette meg.
1983-ban szerzett okleveles építőmérnök diplomát, ami után az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozója lett. A vízügyi szolgálatot a Hansági Szakaszmérnökségen mérnök gyakornokként, majd építésvezetőként kezdte, amely során öntöző csatorna és gátőrház építést irányította. Két év múlva, fél év ismételt katonai szolgálat után az Igazgatóság Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztályára került, ahol árvízvédelmi ügyinézőként a Rábai Szakaszmérnökség árvízvédelmi műveinek szakágazati feladatait intézte.
Közben 1986-ban megnősült és Kónyba költözött. Felesége, Márti a helyi óvodában (volt) óvónő. Három gyermekük született, Balázs, Anna és Márta. 2000-ben ismét a Hansági Szakaszmérnökség állományában került területi felügyelőként. 15 év területi munka után 2015-től nyugdíjazásáig ismét az Igazgatóság központjában végzett szakágazati feladatot a Vízrendezési és Öntözési Osztályon a Rábai Szakaszmérnökség vízrendezési referenseként.
A vízügyi szolgálatba a vízkárelhárítás is beletartozik. A pályafutása első időszakában árvízvédelmi előadóként a központi műszaki ügyeleten látott el szolgálatot. Az első terepi védekezésére a szolnoki vízügy területén került sor 1998-ban, amit szinte sorozatban további 8 elvezénylés követett. Védekezett a Tisza, a Zagyva és a Körös védvonalain. Volt Tószegen, Szolnok belterületén, Tiszavárkonyban, Vezsenyben, Tiszakécskén, Alattyánban, Kiskörén, Tiszaugon, Nagyréven. A Hansági Szakaszmérnökség területén elsősorban a belvízvédekezési feladatokban vett részt, de a Szakaszmérnökség területén a Mosoni- Duna jobbparti védvonalon védelemvezető-helyettes volt többek között a 2002. évi árvíz során. A Tisza árvizeinél elsősorban belterületi védekezést irányította, így az ott szerzett tapasztalatok miatt is átvezényelték a 2006. évi árvíz során Tátra. 2009-ben a Tát-Esztergomi árvízvédelmi szakasz védelemvezetője lett, amely időszakban 2009-ben, 2010-ben és 2013-ban irányította az árvízvédekezést. A 2024. évi árvíz során már nyugdíjas műszakiként irányította Táton a védekezési munkálatokat.
Miklós az átvezénylése óta alappillére volt a helyi védekezési munkák irányításának. Bízunk benne, hogy nyugdíjasként továbbra is számíthatunk tapasztalatára, és higgadt segítő támogatására.
Gratulálunk az elismeréshez!
(Kép: Tát Város Önkormányzata)