A Libafarmi holtág Mint Vizes Élőhely: Természeti és Turisztikai Szempontok
A Mosoni-Duna folyó szabályozása az 1800-as évek végén kezdődött, amikor a cél az árvizek kizárása volt. Az 1886-ban végrehajtott szabályozási munkálatok eredményeként a folyó egyes szakaszai lecsatlakoztak a főmederről, így jött létre a Rajkai Holtág. Ez a víztest az évtizedek alatt különféle környezeti változásokon ment keresztül, amelyek jelentős hatással voltak annak élővilágára és vízpótlására.
A Vizes Élőhely Szabályozása és Vízpótlás
A Rajkai holtág a 20. század közepére elvesztette természetes vízpótlását, ami a vízminőség és a növényzet hanyatlásához vezetett. A Dunakiliti-Rajka közút felett működött egykor a Rajkai TSZ kezelésében lévő libafarm, amely a holtág vízpótlásának elvesztése után, a 80-as években szűnt meg.
Az 1978-as Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer építése új kihívásokat hozott, mivel a Mosoni-Duna medrének elterelése miatt a holtág vízpótlása tovább csökkent, és az egykori vizes élőhelyek fokozatosan kiszáradtak.
Ezen a folyamatosan romló helyzeten javított a Mosoni-Duna vízpótlásának megindítása, melynek hatására a talajvízszint is megemelkedett, lehetővé téve a Rajkai holtág rehabilitációját.
A rehabilitáció során a cél az volt, hogy a holtág állóvíz jellegét megőrizzék, miközben biztosítják a vízi élővilág számára szükséges kedvező környezetet. A vízpótlási vízhozamokat 1-3 m3/s között határozták meg, hogy megfelelő vízdinamikát biztosítsanak az egyes területek számára. Ennek hatására a holtág területe ismét vízzel borítottá vált, és az ott kialakult vízi társulások természetvédelmi szempontból értékes élőhelyekké váltak.
A Holtág Hasznosítása: Természetvédelem, Halászat és Rekreáció
A holtág rehabilitációja nemcsak a vízi élővilág számára hozott előnyöket, hanem számos más hasznosítást is lehetővé tett. A természetvédelmi szempontból fontos, hogy a Rajkai holtág torkolati szakasza közvetlen kapcsolatban áll a Mosoni-Dunával, így a rehabilitált területen elindított vízpótlás hatására a halak ismét fel tudnak úszni a holtágba, amely növényvilága biztosítja számukra a megfelelő ívóhelyet.
A halászati és horgászati hasznosítás is kiemelt szerepet kapott. A vízpótlásnak köszönhetően a holtág új vízfelületet nyújtott, amely nemcsak a halászati tevékenységeket támogatta, hanem a horgászok számára is kedvelt célponttá vált. A vízi élővilág számára természetes hallépcsőként működik, amely lehetővé teszi a Mosoni-Duna vízkivételi zsilipjének megkerülését, amelyet nem minden halfaj tud leküzdeni.
A holtág rekreációs szempontból is értékes terület. Az eredeti tervek szerint strandot alakítottak volna ki a területen, ami végül nem valósult meg, viszont a vízcsere és a vízminőség biztosítása lehetővé tette, hogy a terület vonzóvá váljon a vízitúrázók és természetjárók számára is. A Rajkai holtág a Szigetköz egyik népszerű úticéljává vált, és a rehabilitációs munkák révén a térség turisztikai vonzereje is növekedett.
Összegzés
A Holtágat két jellemző szakaszra bonthatjuk. A két szakasz közötti határt a Dunakiliti-Rajka közút jelenti, amely alatt egy a vízátvezetést biztosító áteresz található.
A Libafarmi holtág rehabilitációja előtt a kiágazástól a közúti átereszig (5+552-3+398) a meder feltöltődött, gyakorlatilag száraz volt, a közúti áteresz és a betorkollás közötti szakasz (3+398-0+000) viszont nedves terület jellegű volt, melyben értékes vízi társulások alakultak ki mintegy 45.000 m2-en.
A rehabilitáció során a fenékszélességet 5,0 méter, illetve a holtág egyes részein megnövelt 10,0 – 15,0 méteres szelvényűre alakították ki 1:2 rézsűhajlással.
Az üzemvízszintek a kiágazásnál LKÜV (5+552) 124,20 mBf, LNÜV (5+552) 125,20 mBf, míg a torkolati zsilipes áteresz és hallépcső műtárgyainak felvizén LKÜV (0+143) 124,10 mBf, LNÜV (0+143) 125,10 mBf.
A végrehajtott vízpótló beavatkozásoknak köszönhetően az előbbi területen 30.000 m2, míg az utóbbi már korábban is vízzel borított terület megközelítőleg 145.000 m2-re növekedett a vízfelület, így az összes vizes élőhely már a legkisebb üzemvízszintnél is eléri a 175.000 m2-t.
A korábban Rajkai Mosoni-Duna holtágnak nevezett szakasz térségben alkalmazott megnevezése „Libatelepi holtág”, illetve annak mellékága a „Virtl holtág”. ( Kertész József /ÉDUVIZIG szakértő/ oknyomozásából eredően)
Igazgatóságunk Szigetközi Szakaszmérnöksége 2025 tavaszán kenus területbejárást tartott a Libafarmi holtágon, mely során képekkel dokumentálták, hogy a terület rehabilitációja a vizes élőhelyek helyreállítása szempontjából kiemelkedő példát mutat arra, hogyan lehet összehangolni a természetvédelmi, vízgazdálkodási, halászati, és turisztikai igényeket.