KULTURÁLIS EMLÉKHELYEINK
001/ „Trianoni zsilip” - Mosoni Duna beeresztő zsilip – Rajka
A rajkai zsilipet 1905 - 1908 között államköltségen építették fel, azért, hogy a vízszabályozásban három szempontból is nagyon fontos szerepet lásson el.
Egyrészt, hogy a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna-ág övezte Szigetköz árvízvédelmét szolgálja, egyúttal védelmet biztosítva a Mosoni-Duna-ág másik oldalának. A rajkai zsilip megépítésével feleslegessé vált, hogy 40-40 km hosszú árvízvédelmi töltést kelljen kiépíteni a Mosoni-Duna-ág mindkét partján. Mindez azonban azt is jelentette, hogy ha a rajkai zsilip elzárása műszaki hiba vagy bármely más okból nem lehetséges, akkor a 40 km-nyi nyitott területen az árvizek akadálytalanul szétterülhetnek, 102 települést – köztük Mosonmagyaróvár és Győr városait – katasztrófával fenyegetve.
Másrészt a zsilipet belvíz-elvezetés céljából emelték, hiszen ha a Mosoni-Duna-ágat két oldalról beszorítja a töltés, az árokhálózatokból a víz kiemelésének az egyetlen módja a gépi átemelés. Töltések nélkül és a Mosoni-Duna-ág vízszintéjének alacsonyan tartása mellett viszont biztosított a természetes esés, a közvetlen levezetés.
Harmadrészt, a zsilip lehetőséget biztosított a Mosoni-Duna-ág vízi erejének kihasználására és hajózhatóvá tételére is, tudniillik a rajkai zsilip egy kamra-zsilip felső főjeként épült ki, így az alsó hozzáépítésével azt hajózó kamraként használhatóvá lehetett tenni.
Aligha meglepő tehát, hogy a zsilip Magyarországon tartása rendkívül fontos magyar igényként fogalmazódott meg a párizsi békekonferencián, illetve, hogy ezt az igényt később a békeszerződésben is respektálták. Magyarország vesztes országként átengedte Csehszlovákiának Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún községeket, Rajka községe és a község határán belül fekvő zsilip és visszaeresztő csatorna a magyar területen maradtak.
A térképbe azonban tévesen rajzolták be a határvonalat, az a dunacsúni védőgáttól a visszaeresztő csatorna déli oldalán haladt, a rajkai zsilip eme fontos tartozékát Csehszlovákiának juttatva. A Magyar-Csehszlovák Határrendező Bizottságban heves vita lobbant ki a vitás terület miatt. Végül többszöri tárgyalás után 1947.december 22-én Pozsonyban megállapodás történt a két fél között, kissebb kiigazításokkal a bizottság Rajka régi katasztrális határát vette alapul. Így Gutor-sziget nagy része 400 hold erdővel együtt Csehszlovákiához került, a rajkai zsilip magyar területen maradt. Ebből kitűnik, hogy a vízügyi szempontok a tárgyalások folyamán mennyire meghatározók voltak, épp ezért tett meg mindent a magyar küldöttség, hogy a rajkai zsiliphez tartozó visszaeresztő csatornát Magyarországon tartsa. Százkét település árvízvédelme és belvízmentesítése múlott azon, hogy a rajkai zsilip megfelelő működése mennyire biztosított. A zsilippel együtt a hozzá tartozó Császárligeti (visszaeresztő) csatorna és Rajka község Magyarország része maradhatott.
Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) vagyonkezelésében lévő rajkai zsilip jelentőségét azzal is elismerték, hogy 2018 decemberében a Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár Bizottság megyerikummá minősítette és felvette az értéktárába.
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKonyvek_114/?pg=161&layout=s
http://www.eduvizig.hu/content/megyerikum-lett-rajkai-nagy-zsilip
https://www.gymsmo.hu/cikk/rajkai-nagy-zsilip.html
003/ Dunakiliti látogatóközpont
kialakítása folyamatban
004/ Szent Kristóf emlékmű Kisbodak
A kisbodaki Duna-ártéren 1995-ben készült el a falut az ágrendszer szigeteivel összekötő híd, 1998-ban pedig egy hagyományos vesszőfonással készített pihenőhely. A hidat és a pihenőt Szent Kristóf tiszteletére szentelték. Ő a hajósok és a közlekedők, utazók védőszentje. Az itt emelt emlékmű felirata ekképpen tanít:
„Szent Kristóf példájára
Verj hidat, ne éket,
Emberek, népek,
Ég és Föld közé!”
Forrás:
https://gotourist.hu/hu/locations/szent-kristof-emlekmu-4002
https://www.orszagalbum.hu/szent-kristof-emlekmo_p_79914
https://kisbodak.hu/
Kopjafás árvízi emlékművek:
002/ 1954. kopjafás árvízi emlékmű Dunakiliti
005/ 1954. kopjafás árvízi emlékmű Kisbodak
006/ 1954. kopjafás árvízi emlékmű Ásványráró
010/ 1954. kopjafás árvízi emlékmű Győrújfalu
Ha a Szigetközben járunk, szinte minden falu történetében visszatérő elem az 1954. évi árvíz, mindenhol külön fejezetet szentelnek e kérdésnek az információs táblákon. Ekkor az ár Ásványrárónál a Nagy Duna árvízi gátját átszakította és a Szigetköz nagyobb része víz alá került. Kopjafák jelzik a gátszakadások pontos helyeit az Öreg-Duna melletti töltések tövében Kisbodakon, Dunakilitin, Ásványrárón, Győrújfalun.
Forrás:
https://vizeink-tortenete.hu/cikkek/vizipedia/az-1954-es-szigetkozi-arviz-rovid-tortenete
https://induljelegyuton.hu/?p=1880
https://dunaiszigetek.blogspot.com/2013/05/ozonviz-szigetkozben-1954.html
007/ Kofranek Vendel emlékmű Ásványráró
Az emlékmű a Szobori réten található, itt halt meg 1933. január 13-án Kofranek Vendel (sz. 1875.) mérnök, királyi műszaki osztálytanácsos. Szolgálati útját befejezve a csónakból kiszállva szívroham következtében érte a halál.
Kofranek Vendel jeles alakja volt a kor vízügyi szolgálatának. Nevéhez fűződik a Temes menti kis - topoloveci árapasztó zsilip építési munkáinak irányítása. Ezt követően a miskolci mérnöki hivatal munkatársaként, majd az I. világháború után a győri folyammérnöki hivatal vezetőjeként vett részt vízügyi feladatok megoldásában. Utóbb a Föld- mívelésügyi Minisztérium állományában mint vízépítési kerületi felügyelő a gondjára bízott terület folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalai, valamint társulatai által végzett építési munkák tekintetében látta el a közvetlen minisztériumi ellenőrzést.
Forrás:
http://www.eduvizig.hu/content/kofranek-eml%C3%A9km%C5%B1-koszor%C3%BAz%C3%A1sa
008/ Ásványrárói szivattyútelep
009/ Patkányosi szivattyútelep
A Patkányosi és az Ásványi szivattyútelepek története az 1880-as évekre nyúlik vissza.
Az akkori kormányzat négy érdekeltségből az árvízi katasztrófák elleni védekezés céljából megalakította a Szigetközi Ármentesítő Társulatot. Az 1897 és 1899-ben bekövetkezett gátszakadások okozta óriási károk hatásai miatt a Társulat elhatározta, hogy az ármentesítés kérdését a térségben egységesen kezeli. Az árvízvédelmi biztonság növelése érdekében elhatározták, hogy a töltéseket a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna mentén megerősítik. A munkálatok ilyen szempontok szerint el is kezdődtek. Az árvízvédelmi intézkedéseket követően a belvízlevezetés kérdései kerültek előtérbe.
Az I.világháború kezdetéig sorra épültek a gőzgépes szivattyútelepek / Kisbodaki telep, Zsejkei telep, Kisbajcsi telep, Győrzámolyi telep/. Az I. világháború kitörése a megkezdett folyamatokat félbeszakította, mert a munkákat végző fizikai dolgozókat és az irányító mérnököket is a frontra vezényelték.
Az I. világháború befejezése után újra nagy erőkkel indították újra a belvízmentesítési és ármentesítési munkákat. A szivattyútelepeket az 1920-as évektől kezdve a nyersolaj üzemre tervezték. Ezen elvek szerint épült meg 1926-ban az Ásványi, valamint 1927-ben a Patkányosi telep.
Ezen beruházásokat a Társulat azzal a célzattal valósította meg, hogy a Szigetköz részére olyan csatornahálózatot és belvíz átemelő telepeket létesítsen, amelyek alkalmasak arra, hogy ezen a termékeny területen a mezőgazdasági termelést biztosabb alapokra helyezzék.
Az Ásványrárói szivattyútelep az Ásványi tápcsatorna torkolatában, Ásványráró külterületén helyezkedik el. Az épület külső megjelenése, födémszerkezete különleges. A szivattyútelep két gépegységből áll. A meghajtó diesel motorok kéthengeres Láng gyártmányú KN típusúak. A beépített szivattyúk típusa Ganz centrifugál. A kisegítő berendezések meghajtása eredetileg transzmissziós tengelyről folyt. A motorok indítása sűrített levegővel történik. A szivattyúk teljesítménye 2 * 0,68 = 1,36 m3/s. A motorok teljesítménye 2 * 54 kW (2 x 72 LE), motorfordulatszám 260 ford/perc.
A Patkányosi szivattyútelep a Patkányosi tápcsatorna torkolatában, Győrzámoly külterületén helyezkedik el. A telepnél lehetőség van megfelelő dunai vízállások esetén fordított irányú, szivornyakénti működtetésre. A szivattyútelep két gépegységből áll. A meghajtó diesel motorok három hengeres Láng gyártmányú KN típusúak. A beépített szivattyúk típusa Ganz centrifugál. A motorok indítása sűrített levegővel történik. A szivattyúk teljesítménye 2 * 1,1 = 2,2 m3/s. A motorok teljesítménye 2 * 71 kW (2 x 96 LE), motorfordulatszám 270 ford/perc. A telepet úgy tervezték meg és alakították ki, hogy kedvező külvízállások esetén a beépített 1100 mm-es szivornyán keresztül vizet lehet vezetni a hullámtérből a mentett oldalra. A szivattyútelep jelenleg is rendszerben van, üzemképes.
Az ásványi és patkányosi szivattyútelepeket a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Soproni Regionális Iroda 2004-ben ideiglenes védelem alá helyezte, majd a 11/2006. (V.9.) NKÖM rendelet ipari műemlékké nyilvánította.
Forrás:
https://docplayer.hu/14663009-A-patkanyosi-es-az-asvanyi-szivattyutelepek-tortenete.html
011/ Veöreös György kiállítás Rábai Szakaszmérnökség
Az MHT Győri Területi Szervezete 2017 májusában szervezett két nagy múltú vízügyi dolgozóról - Illés Aladár és Veöreös György – szóló bemutató előadást, melyet Petrőcz Bálint elnökségi tag tartott.
Az előadáson és az ideiglenes kiállításon nemcsak az MHT tagok és igazgatósági dolgozók, hanem mindkét megemlékezett családtagjai is részt vettek.
A jól sikerült előadás és igazgatóságunknak ajándékozott relikviák alapján egy állandó kiállítást nyitottunk volt munkahelyükön, a Rábai Szakaszmérnökségen, ahol bemutatjuk az érdeklődőknek a két kiváló szakember szakmai életútját.
Veöreös György kiállítása a győri Szarvas utcai szakaszmérnökségi épületben tekinthető meg, aki a Rábaszabályozó Társulatnál kezdte munkáját és annak megszűnése után jogutódjánál Igazgatóságunknál folytatta tevékenységét, majd innét is ment nyugdíjba.
Veöreös György (1902 Tét-1996 Győr)
Sokszínű mérnöki tevékenységét nehéz lenne felsorolni. Sok munkája közül kiemelkedik a belvízlevezető csatornák építésében, a Fertő tó magyarországi részének vízszintes és mélységi felmérésében valamint
a Fertő tó levezető Hanság-csatorna megépítésében való részvétele, de ide sorolhatók a Rába és az Ikva szabályozása, a Bakony-ér nyári gátjának, a Marcal töltés nyomópadkájának, valamint a Pándzsa torkolati szakaszának kiviteli munkái is. Kisalföld napilapnak nyilatkozva így foglalta össze tevékenységét. „Negyvenévi munkásságom idején az út-és vasútépítést kivéve a mérnöki munka minden területén alkottam valamit, ami javára vált édes hazámnak, Magyarországnak”.
A Rábaszabályozó Társulat megszűnése után az Igazgatóságnál Rábai Szakaszmérnökségén folytatta munkáját, ahol később annak vezetője lett.
A szakember munkásságát bemutató kiállítást a hozzátartozók által Igazgatóságunknak ajándékozott iratokból, oklevelekből, kitüntetésekből és emléktárgyakból a Rábai Szakaszmérnökség dolgozói állították össze.
Forrás: ÉDUVIZIG
012/ 1954. árvízi emlékmű Győr-Révfalu
Az eddigi utolsó 1954-es szigetközi árvíz emlékére készült. Ekkor az ár Ásványrárónál a Nagy Duna árvízi gátját a víz átszakította és a Szigetköz nagyobb része víz alá került.
Révfaluban július 20-án, a Tábor utcánál szakadt át a töltés, és a Duna a mentett ártér felől tört be a városrészbe – a szilárdan álló, Mosoni-Duna felőli töltések megkerülésével. Pillanatok alatt elöntött mindent. A Damjanich utcában 3,6-4 méteres vízmagasságot mértek – csak a még álló házak tetői értek ki a vízből. Győr-Révfaluban 1959-ben állítottak emlékművet e nagy árvíz emlékére - Grantner Jenő „Abonyi” alkotását. A víz magasságát jelölő alkotás domborművének menekülő alakjai körül az árvíz pusztítása és az újjáépítés jelenetei is megjelennek.
Győrben két szobor is utal az árvízre: Paulikovics Iván szobrászművész 1997-es alkotása igen népszerű a sétálóutcán andalgók körében, s ezt a nyurga evező tapogatástól kifényesedett intim testrésze is bizonyítja… Eredetileg a „Nosztalgia egy letűnt életkor után” volt a kompozíció neve, de Csónakos szobor néven emlegetik.
Az 1954-es elöntés egy másik szoborra is rányomta „bélyegét”. Somogyi József szobra egy őzikét tartó férfit ábrázol, bár a szobrász 1983-ban felállított alkotása eredetileg „Vadmentés” címmel idézte fel az 1954-es árvíz ásványrárói vadmenekítését. Ma „Nimród” a neve.
Forrás:
https://guideathand.com/hu/sight/memorial-of-the-1954-flood-gyor-revfalu
https://regigyor.hu/revfalu/arviz-gyorott-1954-nyaran
http://induljelegyuton.hu/?tag=szigetkozi-arviz
https://www.kozterkep.hu/11948/1954-es-arvizi-emlekmu
013/ Hab-Mária szobor Győr
A Hab-Máriának nevezett barokk szobor Győr első árvízi emléke. A Bécsi kapu téren, a Karmelita templomtól jobbra, kis kápolnafülkében áll. Egyesek szerint 1735, mások szerint 1754 óta tudunk meglétéről. Eredetileg a mai Radó-szigeten állították fel, a Rába áradásai azonban többször kárt tettek benne, ezért helyezték át mostani helyére.
A szobor különleges nevét egy legenda magyarázza. Mely szerint Győrt a XVIII. század elején több árvíz is fenyegette, a hívek könyörgését azonban Mária meghallgatta, az áradás alább hagyott, a Szent Szűz viszont a habokban lelte halálát.
A gyönyörű szobrot a közelmúltban felújították, új információs táblát is kihelyeztek eléje.
Forrás:
https://regigyor.hu/vegyes/hab-maria-szobor/
https://www.kozterkep.hu/816/hab-maria-szobor
https://gyor.varosom.hu/latnivalok/szobrok/Hab-Maria-szobor.html
014/ Cziráky emlékmű Győr
A Mosoni_Duna és a Rába összefolyásánál, Győr város Sziget részében található, a győri strand nyugati csücskében, a Cziráky-medence szélén. Az emlékműobeliszket 1912-ben állították gróf Cziráky Béla (1852-1911) főudvarnagy és Rábaszabályozó Társulat elnöke emlékére, aki 1896-tól haláláig irányította a Rába szabályozását. Az emlékmű Horváth Adorján győri szobrászművész monumentális alkotása.
Forrás:
https://regigyor.hu/vegyes/a-cziraky-emlekmu/
https://gyor.varosom.hu/latnivalok/szobrok/Cziraky-emlekmu.html
https://www.kozterkep.hu/18301/cziraky-bela-obeliszk
015/ Lesvári szivattyútelep
A Lesvári szivattyútelep a XX. század első felében épült gőzkazános Ganz gyártmányú szivattyúkkal. A térség belvizeinek átemelésére szolgált.
A Kazánbiztosi Hivatal 1961-ben vonta be a Lesvár I. telep működtetési engedélyét, ezzel 55 évi üzemeltetés után állította le a telepet. Napjainkban múzeumként működik, melyben az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) az 1980-as évektől összegyűjtötte azokat a vízgépészeti berendezéseket, amelyek másutt már kikoptak a hétköznapi gyakorlatból. A telep épületén belül fényképes tablók és térképek örökítik meg a szivattyútelep valamint a Rábaszabályozó Társulat történetét is.
Még a szivattyútelep létesítése előtt, 1889-ben olasz építőmunkások közreműködésével készült el az ikertáblás, öntöttvas Ganz és Társa gyártmányú leeresztő zsilip, amely - szépen faragott köveivel és eredeti gépészeti berendezésével - ma is kifogástalanul működik a szivattyútelep mellett. A zsilip építésével egyidejűleg fokozatosan bővítették a Kepés-Lesvári belvízöblözet csatorna-hálózatát, amellyel a Rábca és a Rába felé terelték a belvizeket.
Ikrény község építési szabályzata a külterületükön található lesvári régi szivattyútelepet
2000-ben a helyileg védett értékek közé sorolta.
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKonyvek_218/?query=m%C3%BAzeum&pg=19&layout=s
https://geocaching.hu/caches.geo?id=3666
Erzsébet ligetek:
016/ Szentkereszti Erzsébet liget
017/ Lébényi Erzsébet liget
019/ Árpási Erzsébet liget
020/ Vági Erzsébet liget
021/ Nicki Erzsébet liget
Ferenc József hitvesének, Erzsébet királynénak 1898. szeptember 10-én bekövetkezett halála után Magyarországon bontakozott ki legerőteljesebben az Erzsébet-kultusz.
- november 19-én Darányi Ignác földművelésügyi miniszter „Erzsébet királyné emlékfák” ültetésére biztatott: „Erzsébet a természet szépségeinek csodálója volt, emlékét fák millióinak kell hirdetnie.” A miniszter 71544/1898-as számon kiadott FM rendeletében szabályozta a telepítést meghatározó kereteket.
A felhívásra 1899 júliusáig milliók mozdultak meg országszerte: „2 787 418 db Erzsébet emlékfa, cserje és bokor vert gyökeret a magyar földben”. Az Erzsébet királyné iránti tisztelet motiválta a Rába-szabályozó társulatot is, mely során emléket állított a tragikus sorsú királynénak, négy helyen létesített Erzsébet ligeteket:
- Nicki gátnál a (régi) felügyelői lakással szemben,
- A vági gátőrházzal átellenben a Rába jobb partján a védtöltés mentett oldalán (kemenesszentpéteri határ). Megközelíthető a Rába jobb parton, a vági híd felől.
- Rába bal parton a Megági zsilipnél. Megközelíthető Árpásról a Rába bal parton.
- Rábca jobb parton a szentkereszti gátőrház mögött.
A ligeteket kb. 200-300 m2-es föld-platóra építették, közepén betonból készült talpas emlékoszlopot helyeztek el. Az oszlop magassága 1143 cm, átmérője 30 cm. Az oszlop derékba tört fát ábrázol. Felső részén egy tábla van, rajta a felirat: „Erzsébet királyné liget 1898”(Az évszám Erzsébet királyné meggyilkolásának évszáma.)
Az emlékoszlop köré tíz fát ültettek (fenyőt, platánt, tölgyet és hársfát). A ligetet a gátőrök gondozták.
Egy kis történelmi érdekesség:
1952-ben, a Rákosi-korszak idején szigorú utasítást kapott a Győri Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal vezetője az Országos Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivataltól: azonnal semmisíttesse meg ezeket a „burzsoá” maradványokat! A győri hivatal utasítását azonban nem hajtották végre a szakaszmérnökök, akik az emlékhely közelében alkalmas helyen elásatták az emlékoszlopokat, majd jelentették, hogy a terhelő bizonyítékokat összetörették és a folyóba dobták. Az ellenőrzés mindent rendben talált. Néhány év múlva, az 1960-as évek elején – amikor már enyhült a politikai helyzet – keresni kezdték az emlékoszlopokat, és elítélték azokat, akik megsemmisítették. A gátőrök – ugyanazok, akik 1952-ben is ott dolgoztak – pontosan tudták, hol ásták el annak idején a keresett műtárgyakat. S mivel már nem kellett megtorlástól tartaniuk, előszedték és visszaállították az oszlopokat az eredeti helyére, így ezek a mai napig láthatóak.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet-eml%C3%A9kf%C3%A1k
https://nick.hu/wp-content/uploads/2016/01/Erzs%C3%A9bet-liget.pdf
018/ Bősárkányi szivattyútelep
020/ Illés Aladár kiállítás_Nicki telephely
Az MHT Győri Területi Szervezete 2017 májusában szervezett két nagy múltú vízügyi dolgozóról - Illés Aladár és Veöreös György – szóló bemutató előadást, melyet Petrőcz Bálint elnökségi tag tartott.
Az előadáson és az ideiglenes kiállításon nemcsak az MHT tagok és igazgatósági dolgozók, hanem mindkét megemlékezett családtagjai is részt vettek.
A jól sikerült előadás és igazgatóságunknak ajándékozott relikviák alapján egy állandó kiállítást nyitottunk volt munkahelyükön, a Rábai Szakaszmérnökségen, ahol bemutatjuk az érdeklődőknek a két kiváló szakember szakmai életútját.
Illés Aladár kiállítása a nicki telephelyen tekinthető meg, aki a Rábaszabályozó Társulatnál kezdte munkáját és annak megszűnése után jogutódjánál Igazgatóságunknál folytatta tevékenységét, majd innét is ment nyugdíjba.
Illés Aladár (1902 Győr - 1966 Budapest)
A mérnöki lét szinte minden ágát gyakorolta. Tervezési tevékenysége igen széleskörű: duzzasztógát, ármentesítés, belvízrendezés, csatornaszabályozás, áteresz, zsilip, bukó, kisebb-nagyobb hidak, szivattyútelepek, halastó, öntözési terv s mindezek kivitelezését is vezette. Ezenkívül földméréssel is foglakozott. A szakember munkájában a leggrandiózusabb feladat kétségkívül a nicki gát építése volt.
A Rábaszabályozó Társulat megszűnése után előbb a Rába felső szakasz vezetésével, majd 1962-től az Árvízvédelmi csoport vezetésével bízták meg.
A szakember munkásságát bemutató kiállítást a hozzátartozók által Igazgatóságunknak ajándékozott iratokból, oklevelekből, kitüntetésekből és emléktárgyakból a Rábai Szakaszmérnökség dolgozói állították össze.
Forrás: ÉDUVIZIG
023/ Nicki nyergesgát ( fedelesgát )
A Rábaszabályozó Társaság 1929. év elejére két változatot készíttetett el a Rábán, Nicknél újonnan építendő duzzasztómű megvalósítására. A tervezők hosszas vizsgálatok alapján a svájci Huber és Lutz okl. mérnökök szabadalmát képező nyerges (fedeles) gátrendszert fogadták el. Az 1929. évi III. t. c. 7.§-a szerint „a romokban heverő Kisrábatoroki duzzasztógát ujjá építendő, s ehhez az építéshez állami hozzájárulás, illetőleg előlegre 1 millió Pengő fordítandó”. A Rábaszabályozó Társaság feladata volt 1 millió pengő költségen belül egy olyan duzzasztó gátrendszer választása, amely a hidraulikai, statikai követelményeknek, valamint a Rábaszabályozó Társulat kívánságainak megfelel. A kialakult kívánságok és megállapodások a következők voltak:
- Az új duzzasztómű a Rába folyó medrében a régi gát duzzasztójának tengelye alatt mintegy 170 m-re épül.
- A levonuló maximális árvíz mennyisége (melynek tényleges értéke tulajdonképpen ismeretlen) Q = 1200 m3 /sec.
- Az árvíz magassága az építendő duzzasztómű alatt egyenlőnek van felvéve az 1925. évi II. havi árvíznek a régi gát alatti mércén mért magasságával, azaz függője 157,20 m. A duzzasztott árvíz szintje pedig az új gát fölött 156,30 m függőjű. Az 1925. évi XI. havi árvíz magassága a régi gát feletti mércén 156,37 m volt.
- A Rábaszabályozó Társulat kifejezett kívánsága, hogy olyan duzzasztómű épüljön, amely az engedélyezett (160,10 m) duzzasztásnál minimumban mintegy 60 cm-rel magasabb, vagyis 159,50 m függőjű, és vízi erő kihasználás esetében maximumban az engedélyezett mintegy 2,10 m-rel magasabb, azaz kb. 158,00 m (m.Bf. 140,85) függőjű duzzasztást tegyen lehetővé.
A gátrendszerek között a célnak legjobban megfelelőnek találták a Huber és Lutz-féle ún. fedeles-gátat, kombinálva a Pfletschinger-Läufer féle utófenék-védő szerkezettel. Megépítésére, sőt fenntartására is, az 1 millió pengő elégségesnek bizonyult. Kezelése egyszerű, és így alig okoz költséget, fenntartása sem kerül többe, mint más rendszeré. A Rábaszabályozó Társulat által 1929-ben készített műszaki leírás konkrétan megfogalmazza az új mű feladatát. „A duzzasztómű mindenekelőtt a Kis-Rábán ősidők óta fennálló malmok és öntözések számára szolgáltat vizet, mellékesen pedig villamos energia termelését teszi lehetővé. A kicsi vízierőtelep szolgáltatja azt a villamos energia szükségletet, amely a fenékzsilip tábláinak üzeméhez, a mű és a telep elektromos világításához stb. szükséges. A jövőben, esetleg a duzzasztógát megfelelő kibővítés után egy elektromos vízierőtelepnek szükséges üzemvízzel való ellátására is alkalmazható.” A tervezett duzzasztó két fő részből áll. Az egyik a gáttest, melynek célja a duzzasztás, a másik az utófenék-védő szerkezet, mely a mű állékonyságát van hívatva biztosítani. A duzzasztó első főrészének a megválasztására a következők voltak irányadók:
- A duzzasztásnak alkalmazkodni kell a különböző időpontokban jelentkező víztömegekhez, a hosszú gátat nyílásokra osztották, amelyek közül a legkisebb a kis- és középvizekre, egy 24 m-es nyílás a közép- és a kisebb nagyvizekre, valamennyi nyílás együtt pedig a várható legnagyobb árvízre van készítve. A legkisebb, 10 m-es nyílást előnyös módon kétrészű fenékzsilipnek tervezték úgy, hogy a felső tábla a legkisebb vizek szabályozására szolgálhasson. Szintén az előbb említett műszaki leírás részletesen elénk tárja a szerkezet működését. „A víz lefolyása a nyílásoknak ilyen módon való elrendezése mellett a következőképpen megy végbe. Legkisebb alsó víz: egy meghatározott átfolyási szelvény fix beállítása. Emelkedő víznél működésbe jön az egyik pontosan beállított fedeles-gát mező. A fedelek mindaddig süllyednek, míg ez a gátrész a fenékzsilippel együtt az összes érkező vízmennyiséget át nem tudja bocsátani. Ha az átfolyó víz mennyisége tovább nő, akkor újabb és újabb gátmezők lépnek működésbe. Árvíz idején valamennyi nyílás szabaddá van téve. Az egyes fedeles-gátmezőknek a fenékzsilippel való együttműködésénél ügyelni kell arra, hogy valamennyi mező lehetőleg egyforma mértékben legyen használva azért, hogy ne következhessen be az, hogy a mederfenéknek mindig ugyanaz a része legyen igénybe véve az átfolyó víztömegek által.”
- Figyelembe kellett venni a tervezésnél a Rába vizének amúgy is hirtelen bekövetkező áradása mellett az árvíznek a vezértöltések által való nagymértékű összeszorítását. Ez a körülmény olyan gátrendszer választását tételezte fel, amely reagálni tud minden vízszintemelkedésre, ellenkező esetben az érkező árvízi hullámoknak az átfolyási szelvény összeszorítása következtében való rohamos emelkedése a gát alatt a meder állapotára nézve igen káros következménnyel járhat. Bekövetkezhet ez a mechanikusan mozgatott gátszerkezetnél akkor, ha a gátőr nem tud azonnal reagálni a vízszintemelkedésre, mert aztán már az átfolyási szelvény szabaddá tételével nem tudja elég gyorsan követni a vízszintemelkedést. Abban a tekintetben, hogy ezt a körülményt az egyes rendszerek milyen mértékben veszik számba, a hidraulikus úton mozgatott fedeles-gátnak a többiek felett (táblás, hengeres) határozott előnye van. „Maguk a fedelek (csapótáblák) csak arra valók, hogy képezzék a fedélkamrát, lehetővé tegyék annak vízzel való megtöltését, s megakadályozzák a víz szétfolyását. Tehát csak összetartják a duzzasztótestet, mely lényegében maga a víz. Ilyen duzzasztógát azonban teljesen rugalmas és tovább ad azonnal minden, a felső csapótáblára eső nyomást. Ez is egyik előnyös tulajdonsága a fedeles-gátnak.” A duzzasztó második főrésze az utófenék-védőszerkezet, mely a mű állékonyságát van hivatva biztosítani. Az utófenék-védő szerkezet elrendezése olyan, hogy az átbukó víz ellenállásra alig talál. A vízszálak érkezési szöge a gátsurrantón, a sarkantyún és a búkópadozat lapján úgy van megválasztva, hogy a mű részein észrevehető energiaveszteség nem lép fel. Ezáltal a koptatás folytán bekövetkező elhasználódás a legkisebb mértékre van csökkentve úgy, hogy egy ilyen utófenék fenntartása nem kerül többe, mint a szilárd anyagból való szokásos utóágyazatoké. A fentiek alapján látható a választott gátrendszer elsőbbsége a többi rendszerekkel szemben. Más gátrendszerek motorikus erő híján csak több ember által hozhatók működésbe: mozgatásuk jelentékeny erőt igényel, ami a helyszínen, különösen nagyvíz idején, nem minden esetben áll rendelkezésre. A fedeles-gátnál az összes erő a fedélkamrában levő vízpárna útján azonnal és közvetlenül adódik át az alaplemezre, illetőleg az altalajra. Ily módon rendkívül csekély lesz az altalaj fajlagos igénybevétele, mely más rendszereknél a pillértalpakon nagy értéket vehet fel úgy, hogy alkalmas alapozással kell azt kellő mértékre csökkenteni. Ebben az esetben azonban fennáll az a veszély, hogy a pillérek megépítésére nem minden helyen megfelelő az altalaj. Ezzel szemben a fedeles-gát az ő csekély fajlagos igénybevételével akár iszapos talajon is létesíthető. Fontos szerepet játszott az építési költség tekintetében a fedeles-gátnál annak ún. magasan való alapozása, mert a mélyen való alapozások, amelyek a táblás és hengeres gátaknál elkerülhetetlenek, a költségeket erősen megnövelik. Ugyanez áll a kezelő hidakra, amelyek a táblás és hengeres gátaknál szokásosak. Ezek a fedeles-gátaknál egyáltalán nem kerülnek alkalmazásra. A mű felett vezető átjáró híd csak gyalogközlekedésre való, s mint ilyen igen csekély terhelésre méretezhető. Természetszerűleg mindazok a rendszerek, amelyek a duzzasztott víz nyomását a pillérekre hárítják, szerkezetükben jelentősen nagyobb mennyiségű vasat követelnek, s így önmagukban véve is kevésbé gazdaságosak. Fontos dolog volt még a szerelés, mely fedeles-gátnál aránylag rövid idő alatt és csekély felszerelés mellett végezhető. Végül a fedeles-gát a felső fedelének védelme alatt minden üzemzavar nélkül megmagasítható az alsó fedelének kicserélése, s a felsőnek egyszerű meghosszabbítása által. A gát három fedeles gátmezőből áll, melynek szabad nyílása egyenként 24 m, szabályozható (mozgatható) duzzasztási magasságuk 1,70 m, továbbá egy fenékzsilipből, melynek szabad nyílása 10 m, szabályozható (mozgatható) duzzasztási magassága 3 m. A mély fenékzsilip a sodorvonalban a meder jobboldali harmadában van, miáltal a mederszelvények parabolaalakot felvevő megközelítése következik be magának a gátnak helyén. A fenékzsilip két oldalán van a két szabályozópillér, melyek közül az egyik 2,90 m, a másik 2,70 m széles. A II. és III. mezőket elválasztó pillér csak 1,50 m széles, mert benne csupán a II. mező tartaléköblítésére szolgáló kis csatorna van elhelyezve. Az alsó víz felől csatlakozik a gáthoz a Pfletschinger és Läufer-féle utófenékvédő szerkezet, a gát mögött való kimosás megakadályozására, 5 m szélességben a gát egész hosszában. Ez vasbeton cölöpökre épített vasbeton lemezből áll, az ún. bukópadozatból, mely felül faborítást kap. A bukópadozat és a tulajdonképpeni gáttest sarkantyúnak nevezett része között egy hézag van, melynek szívóhézag a neve. Bizonyos vízsugárerősség és a padozatnak meghatározott hajlása mellett a gáttesten átáramló víz folytán ennél a hézagnál szívóhatás lép fel, amely a bukópadozat alatt a vízszálaknak és velük együtt a hordaléknak felfelé (vízfolyással szemben) való áramlását idézi elő. Kimosás tehát a gát alatt közvetlenül a gáttest mellett ki van zárva. Ellenkezőleg a bukópadozat alatt feltöltés következik be úgy, hogy a meglévő üregek feltöltődnek. A duzzasztó mind az alsó, mind a felső víz felől fent, az alapbetonhoz horgonyzott vas szádfallal van határolva. A felső szádfallal nem ér le az agyagrétegbe, tehát csak mintegy benyúló kötény szerepel, mely a gát alapja felé tartó víz útját hosszabbítja és nehezíti meg, kényszerítve azt saját maga megkerülésére. Az alsó szádfal belenyúlik az agyagba, s ily módon elzárja a víznek a mű alatt való útját. Az alámosás ellen való feltétlen biztonság elérése céljából az alapozás Terzaghi dr., mérnökprofesszor-féle szűrővel lett tervbe véve. Ez elsősorban a gát alapja alatt a talajvíz áramlásának szabályozására szolgál, ami által közvetlenül a gát felett a mederfenéken egy szűrőhéj képződik, az alatta levő talaj pedig eltömődik. Másodsorban lehetővé teszi a szűrő a gátalap alatt esetleg jelentkező veszélyes szivárgások megállapítását, helyi körülhatárolását a szűrőn áthaladt vízmennyiség megfigyelése útján. Harmadszor: szabályozza a gát alaptestére ható felhajtóerőt. A szűrő a talajvízszálakat abba az üregekben leggazdagabb (legfelső) rétegébe vonja, ahol a szívó talajcsövek el vannak helyezve. A termett talajból történt távozásuk után a talajszálak az első (legalsó) finom szűrőrétegen kénytelenek áthaladni. Ennek a szemnagysága olyan, hogy a finom talajalkatrészek nem juthatnak át rajta. A második szűrőréteg viszont az első szűrőréteg szemcséinek a harmadik, üregekben a leggazdagabb legfelső rétegbe való sodrását akadályozza meg. A legfelső rétegben van elhelyezve a 8 cm belvilágú szívó talajcső, melyen át a víz az alaptestben levő gyűjtőcsövekhez vezetődik, melyek a pillérben levő mászható aknába torkollnak, hol a nyomómagasság tetszés szerint szabályozható. Az egész mű felett egy 1,2 m szabad szélességű átmenő járóhíd vezet. A fenékzsilip tulajdonképpeni szolgálati hídja úgy, hogy átmenő járó, mint összekötő út, a közhasználatra szabadon hagyható.
Nagy vizek esetében a fenékzsilip tábláinak semmiféle kezelése nem szükséges, mivel ezek már abban az állásban vannak, amelyben árvizeknél lenni szoktak. A befolyás, a telep maga, valamint a kifolyás a jobboldali gátfő, illetőleg partfal felhasználásával van tervezve. A befolyónak megvan a szokásos felszerelése, azaz egy beeresztő tiltó, a hozzá tartozó és a duzzasztott vízszint alá nyúló gazterelő fallal és egy finom gereb lombfogó folyókával. A fenékzsilip kétrészűnek lett tervezve úgy, hogy a felső tábla, amely lesüllyeszthető az alsó tábla mellett, jéglebocsátásra is alkalmas. A Huber és Lutz-féle hidraulikus fedeles (tetőfedeles) gát két csapótáblából (fedélből) áll, az alsó és felső víz felőli táblákból, melynek vas-szarui bebetonozott horgonyokban levő csapszegeken forgathatóan vannak leerősítve. Mindkét csapótábla mind hosszirányban a csuklók vonalában, mind oldalt a gátfőknél és pilléreknél oly módon van tömítve, hogy vízveszteség alig léphet fel. A vas-szaruk közé a hornyolt pallókból álló faborítás úgy van beillesztve, hogy itt teljes a vízzáróság. Az alsó víz felé eső táblán védőborítás van, amely egymás mellé helyezett könnyen kicserélhető pallókból áll. A fedeleket (csapótáblákat) a víznyomás állítja fel. Nagy víz esetén a csapótáblák önműködően lefekszenek, és teljes egészében szabaddá teszik az átfolyási keresztszelvényt. Ezeken az automatikus mozgásokon kívül mozgathatók a gátfedelek kézzel is a szabályozó-pillérekben elhelyezett egyszerű szerkezetű szabályozó-tiltókkal. Ha a szabályozópilléren elhelyezett szabályozó szerkezet által vizet eresztünk a csapótáblák (fedelek) alatt levő térbe, az ún. fedélkamrába, akkor az alsó és felső víz közt levő szintkülönbség folytán fellépő egyoldali víznyomás a csapótáblákat (fedeleket) elkezdi lassan felemelni, miközben a felső csapótábla vas-szaruinak felső végén alkalmazott derékszögű toldalékok görgői az alsó csapótábla szaruin gördülnek. A fedelek felállása közben az emelkedő felső víz növeli a nyomást, a csapótáblák mind jobban és jobban felemelkednek, míg el nem érik a legmagasabb duzzasztási helyzetüket, melyben aztán rögzítő láncok tartják őket fogva. Ha már a víz a fedélkamrában az ún. belső vízszint magasságában áll, mely a szabályozó-pillérben lévő bukótiltó által pontosan beállítható, akkor a vízszint egyensúly állapotában úgy helyezkedik el, hogy teljes duzzasztás mellett a csapótáblákra ható víznyomások s a táblák súlyai egyensúlyban vannak. Ha feljebb emelkedik a felső vízszint, az emelkedés szerint nő a felső csapótáblára eső külső nyomás is, míg a többi erők ugyanakkorák maradnak. Az egyensúly felbomlik, a táblák mindaddig süllyednek, míg az egyensúly ismét helyre nem áll, azaz míg a felső vízszint az előbbi helyzetbe vissza nem tér. Az egyes mezők szabályozása egymástól teljesen függetlenül történik, mert minden egyes mezőnek megvan a maga külön szabályozó berendezése. Ez egy töltő és ürítő tiltóból áll, melyek közül az utóbbi még a bukótiltóval kapcsolatos. A duzzasztóműre előirányozott összes költség 822.000 P-t tett ki.
Forrás: Szabó Ervin ÉDUVIZIG munkatárs gyűjtéséből
024/ Történelmi vízimalmok Tata
Tatán a nagyszámú és bővizű forrásokra a történelem során 15 darab malmot építettek, amelyek erejét gabonaőrlésre, illetve a bőrgyártásban (kallómalom) használták. Az írott forrásokban a 13. században és a 14. században találunk már említést a vízimalmokról. Ebből hat kalló malom volt: Komáromi, Cseke, Öreg, Ferenc, Hámon és Új kalló.
Lisztet őrölt: a Burgundia-, a Baumeister-, a Cifra-, a Hencz-, a Jankó-, a Nepomucenus-, az Öreg-, a Pék- és a Szőgyi-malom.
Az 1930-as években a 15 vízimalom közül már csak négy működött.
1949-ben az egyre nagyobb méreteket öltő tatabányai szénbányászat, és az ezzel járó karsztvíz kiemelés a Pokol-forrás elapadását okozta, de ez még nem veszélyeztette a vízimalmok létét. 1950-ben a mezőgazdaság átalakítása és a vele járó államosítás egyre több vízimalom leállását eredményezte. 1961.szeptember 2-án a tatabányai XV/b akna súlyos vízbetörése végleg megszüntette az angolkert Kék forrását és a Tata területén feltörő forrásokat, a Fényes forrással együtt. Ezzel megpecsételődött a még vízi erővel működő tatai malmok sorsa.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzimalmok_Tat%C3%A1n
https://tata.hu/4191/vizimalmok
https://www.utazzitthon.hu/latnivalo/tata/vizimalmok-tatan-213
025/ Duna Múzeum Esztergom
Eseményekben bővelkedett az a közel száz esztendő, amely a szakma első, nyilvános bemutatójától a kiállítás és egyben egy új múzeumépület átadásáig vezetett.
1896-ban, a millennium évében rendezett országos kiállításon külön kiállítási csarnokban mutatkozott be a magyar vízépítészet. A kupola alatt Széchenyi Istvánt - a XIX. századi folyószabályozási munkálatok elindítóját - és a nagyszabású munkák névtelen robotosait megörökítő szoborcsoport fogadta a betérőket. A csarnok két szárnyában a Duna és a Tisza folyam, illetve a hozzájuk kapcsolódó állami hivatalok, társulatok és magán kiállítók kaptak helyet.
A kiállításon bemutatott anyag nem maradt együtt, a kiállítók részben visszaszállították, részben az akkor alapított Mezőgazdasági Múzeumba kerültek. Amikor 1934-ben a Mezőgazdasági Múzeumot átszervezték, az új vízügyi bemutatón fel nem használt anyagtól a múzeum meg kívánt szabadulni. Sajó Elemér vette kezébe a dolgok irányítását, a műszereket a Műegyetem vízépítési tanszékének juttatták, a dokumentációs anyagot pedig a Földmívelésügyi Minisztérium vette át.
Innen az anyag jelentős része a Vízrajzi Intézethez került, ahol megalakították a Vízrajzi Intézet Múzeumát, ahol már korábban is gyűjtötték a megszűnt vízügyi állami hivatalok, valamint a létező vízügyi állami hivatalok iratait és terveit. A II. világháború és az azt követő intézeti átszervezések nem kedveztek a gyűjtemény egyben maradásának, gyarapodásának.
A vízügyi emlékek összegyűjtése és bemutatása csak századunk második felében került újra napirendre. 1954-ben az Elnöki Tanács 1954. évi 4. sz. törvényerejű rendelete intézkedett a műszaki és ipartörténeti emlékek védelméről, ez alapozta meg a szervezett gyűjtés megindulását, s tette lehetővé az iparági múzeumok, gyűjtemények egész sorának létesítését.
Az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) 1973-ban alapította meg a Magyar Vízügyi Múzeumot, Budapesti székhellyel. Az alapítást követően azonban a múzeumnak állandó kiállítása nem volt, a gyűjtemények egy Duna-sori bérelt épületben nyertek elhelyezést.
Végleges megoldásnak a gondok felszámolására az Esztergom belvárosában lévő XVIII. században épített, barokk, műemlék jellegű egykori káptalani épület megvásárlása, benne a gyűjtemények elhelyezése és kiállításon történő bemutatása bizonyult.
1993-ban Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény (VMLK) néven alakult meg az az intézmény, amelynek egyik szervezeti egysége lett - mai hivatalos nevén - a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum. A Múzeum 1980-ban megnyitott első állandó kiállításának címe: A Duna és a magyar vízgazdálkodás története. A kiállítást 18 évi működés után 1998-ban bontották le és ezzel kezdetét vette a múzeumépület teljes rekonstrukciója.
A küllemében és a működés körülményeiben megújult Duna Múzeum 2001. október 9-étől várja ismét látogatóit.
A Múzeum szakmai felügyeletet lát el az ország számos pontján található egyéb külső vízügyi gyűjtemény és kiállítóhely fölött. Ezek általában vízügyi és ipartörténeti jelentőségű szivattyúházakban, gátőrházakban, festői környezetben nyertek elhelyezést.
Kiállításaikban a térség vízrajzával, a vízépítési munkálatok során alkalmazott műszaki-technikai megoldásokkal és eszközökkel, gondosan karbantartott század-végi szivattyúkkal ismerkedhetnek meg a látogatók.
Forrás:
http://www.museum.hu/muzeum/473/Duna_Muzeum_-_Magyar_Kornyezetvedelmi_es_Vizugyi_Muzeum
https://kirandulastippek.hu/dunakanyar/esztergom-duna-muzeum