Felvették a Rajkai Libatelepi holtágat és környezetét a Szigetköz Tájegységi Értéktárba

A Szigetköz Tájegységi Értéktár Bizottság 2022. szeptember 23-án tartott ülésén felvette az értéktárába a Rajkai Libatelepi holtágat és a környezetét „természeti környezet” tájegységi érték szakterületi besorolásba.

A nagy Duna szabályozásának megkezdése előtt egészen 1886-ig a nagy árvizek több helyen is átömlöttek a Mosoni-Duna partjain és jobb oldalra átfolytak egészen a Hanságig. A Mosoni-Duna szabályozási munkái 1886-ban kezdődtek, amikor is a felső kitorkolást rendezték, valamint megépítették a rajkai zsilipet 1907-1908 között, , melynek azóta már megváltozott a funkciója.

A Mosoni-Duna folyó első szabályozásai így az árvizek kizárására törekedtek. 1886-ban a Csúnyi mellékágból – ma Jónási ágból – történő rajkai kiágazástól, a Mosoni-Duna felső 4 km hosszú szakaszán, új nyomvonalon, mesterséges, párhuzamművekkel határolt szabályos mederszűkítő műveket építettek. A beavatkozások következtében jobb parton egy holtág keletkezett, ez lett a mai Libafarmi – vagy más néven Libatelepi - holtág.

Az újabb problémák az 1970-es évek végétől kezdődtek, majd egyre erőteljesebb léptékben növekedtek. A Duna főmeder kimutatható medersüllyedése következtében a kisvizek szintje – s ennek hatására a talajvízszint is - fokozatosan csökkenni kezdett, miközben az árvízszintek növekedése jellemzőbbé vált. Mindezek következtében a Libafarmi holtág medrébe természetes úton sem normál, sem árvizes időben vízpótlás nem érkezett, ezért a meder egyes szakaszai kiszáradtak, más részein pangó vizes területek képződtek. Az őshonos galéria erdei növényzete pusztulásnak indult, a kiszáradt mederfenéken szárazságtűrő növényfajok jelentek meg. A pangó vizes területeken a vízhőmérséklet emelkedésével a nyári időszakban algásodás következett be, a mederfenék eliszaposodott.

A Bősi vízlépcső üzembe helyezését követően az átfogó Szigetközi Vízpótló Rendszerhez kapcsolódva sikerült a holtág rehabilitációját megvalósítani egy európai uniós pályázat keretében a 2004-2005-ös években.

A helyreállítás során a védőtöltés átvágásával a Mosoni-Duna Gáncsomi ágából biztosították a vízbetáplálást. Egyes helyeken nádas, biológiai szűrőmezőt alakítottak ki, illetve a felkavicsosodott részeken mederkotrási munkákat végeztek. Sor került szelvénybővítő kotrási munkákra, valamint elkészültek a leendő strand földmunkái. A közúti hídnál egy zárható átereszt építettek, valamint a betorkollási szakaszon természet közeli, medencesoros hallépcsőt alakítottak ki a biológiai folyosó biztosítására.

A rehabilitációs munkáknak köszönhetően a holtág ismét bekapcsolódott a Duna mentett oldali ágrendszerébe Az ezt követő közel két évtized alatt, a partszegélyeken őshonos fafajokból álló védő-árnyékoló sáv alakult ki. A telepített nádszűrő mezőknek köszönhetően, a víz minősége tovább javult. A folyamatos beáramlással érkező dunai víz magával hozza a természetes környezetében élő mikroszervezeteket, és a magasabb rendű növény – és állatfajok meghonosodását.  A folyószakasz kedvelt a horgászok között, aktív vízi élet folyik, a vízi turizmus kiszolgálására vállalkozások telepedtek meg a partszakasz kijelölt területein. A vízfolyás mellett húzódó sétaúton tanösvény kialakítása van folyamatban. A vízpótlás megvalósulását követően a természet rehabilitációjának és az ökológiai egyensúly helyreállításának példaértékű megvalósulása egyaránt szolgálja a település és a tájegység közösségét.

1. számú kép: A Duna folyam és Rajka község területe a II. katonai felmérésen (Magyar Királyság 1819-1869):

2. számú kép: Moson vármegye korabeli térképe (1869):

3. számú kép: Az árvízvédelmi védvonalak helyzete a Rajkai zsilip és a párhuzamos gát megépítése után (1920):

4. számú kép: A meder vízzel történő feltöltése:

5. számú kép: Az újjáéledt természet:

6. számú kép: Hallépcső:

7. számú kép: Aktív vízi élet a holtág felső szakaszán: