Botló művelési ágra való áttérés

Az idei évben is folytattuk a Szigetközi hullámtéren a kisbodaki Szent Kristóf híd és vízszintszabályozó műtárgy bal partján lévő árvízlevezető sávban lévő faállomány esetében a botló művelési ágra történő ütemezett áttérést.

A botló fűzfa jóval több, mint fa. Egy tökéletesen átgondolt gazdálkodási módszer. Hajdanán az egyik leggyakrabban előforduló fafajta volt a Szigetközben és Csallóközben, mert köszönhetően a magas talajvízszintnek, a vizenyős, lápos talajban ideálisak voltak a feltételek a fejlődéséhez. Elődeink nagyon kedvelték, hiszen levágott ágait nemcsak fűtésre, kosárfonásra, hanem vályogházak építésénél is rendszeresen felhasználták. Óriási előnye volt, hogy nagyon gyorsan új hajtásokat, új ágakat növesztett. Nem is beszélve arról, hogy korhadékkal teli hatalmas odvaiban ezernyi élőlény talált menedéket a különösen hasznos és értékes rovarcsoportoktól kezdve a denevéreken át egészen a baglyokig. Az idős botló fűzfák a hagyományos gazdálkodás eredményének példái és jelentős értéket képviselnek a biológiai sokféleség szempontjából is.

Sok mindenre használták a fát: tüzelőként, sövénykosár valamint szerszámok készítéséhez, házépítéshez. A méhészek a korhadt fát a füstölőbe is tették. A Duna melletti költők meséikbe beleszőtték a fűzfát, melynek bibliai kapcsolata is van, víz mellé ültetett fa (fa-nép-víz Isten titokzatos erejét jelenti). Élet és fa összenőtt.

A fűzfa a Szigetköz népét és annak életerejét is jelenti. A nép a fűzfával "összenőtt", a fűzfa Szigetköz jellegzetes fája. Ennek egyik legjobb példája, hogy Kisbodak község címerében is megjelenik. A címerben olvasható "Lebotolják újra kihajt" felirat latin mondás egy változata. Az élni akarás jelképe. A címeren lévő ladik pedig munkaeszköz, menekülőeszköz, közlekedési és halászati eszköz is volt.