Búvárrégészeti előadás az MHT ülés keretében

A Magyar Hidrológiai Társaság Győri Területi Szervezete 2019. január 22-én tartotta meg idei első előadóülését. A víz életünk egyik legmeghatározóbb eleme, melyet meghívott előadónk, Tóth János Attila búvárrégésznek (Árpád Múzeum, Ráckeve) köszönhetően most egy új nézőpontból ismerhettünk meg. A Magyar Kultúra Napján ízelítőt kaptunk a víz alatti régészet több, mint 100 évre visszatekintő múltjából. A vízi világ különleges kincseket rejt, régi korok történelmébe tud visszarepíteni bennünket. A víz konzerválja a tárgyi emlékeket.

Az első nagy víz alatti lelőhelyet szivacshalászok találták meg a görög Antiküthéra szigeténél az 1900-as évek elején. Hazai vizeink is megbecsülhetetlen mennyiségű kincset rejthetnek magukban. A legendák szerint talán a leghíresebbek Mária királyné 1526-ban elsodródott és valószínűleg a Dunakanyarban elsüllyedt hajói, melyeket a mai napig nem találtak meg.

A folyóvizeink állandó sodrása és a rossz látási viszonyok (30-40 cm látótávolság) ellenére azonban Magyarországon is előkerültek többek között ezüstpénzek, hajómalmok maradványai, valószínűleg 17. századi pontonhidat alkotó rönkhajótestek és egy török-kori rézbogrács is. A kutatásokat, melyeket nagyrészt pályázati forrásokból finanszíroznak, az önkéntes civileken és búvárokon túl a modern technika (GPS, oldalszonár) is segíti. Az előadóülés lezárásaként felmerült a hidrológus és régész szakma együttműködésének kiaknázatlansága, új kihívásokat gördítve a vízügyesek elé.

A rendkívül érdekes előadás, melyet a nagy létszámú hallgatóság (64 fő) tapssal köszönt meg, a vizes szakembereken kívül a helyi búvárok és a diákság figyelmét is felkeltette.