Árvízlevezető vápák

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 24. § (1) bekezdése alapján "A nagyvízi meder elsődleges rendeltetése a mederből kilépő árvíz és a jég levezetése". A törvényalkotó egyértelműnek tűnő szándékát azonban árnyalják más, a folyókhoz kapcsolódó funkciók (természetvédelem, erdészet, közlekedés, stb.) különböző jogszabályai, amely nem könnyíti meg a nagyvízi meder komplex, a különböző társadalmi igények számára összeegyeztethető kezelését, használatát, hasznosítását. A legnagyobb konfliktust talán az árvízvédelmi és a természetvédelmi célok terén lehet azonosítani, azonban meggyőződésünk, hogy vannak olyan komplex nagyvízi mederkezelési intézkedések, amelyek mindkét ágazat számára kedvezőek.

Az egyik ilyen intézkedési típus lehet a folyók hullámterében nagyvízi levezető sávok és árapasztó vápák kialakítása. Ezek a „létesítmények” (valójában rétek, legelők, kaszálók) egyrészt növelik a levezető szelvény méretét, másrészt a sűrűn benőtt erdővel szemben a gyepművelés hidraulikai szempontból jóval kisebb érdességet jelent az árvízi levonulásban. Mind a két tényező segíti a tetőző árvízszintek csökkentését, így mérsékeli a nagyvízi medret határoló védművek tönkremeneteli valószínűségét, azaz csökkenti a mentett oldali terültetek árvízi kockázatát. Nem utolsósorban fontos érv és szempont, hogy az árvédelmi töltések kiépítése, emelése több száz milliárd forintba kerülhet és az altalaj viszonyok miatt nem is mindenhol lehetséges, így a jóval kisebb költségvetésű levezetősávok amellett, hogy növelik a természetes életterek változatosságát, gazdaságilag is reális alternatív teremtenek.

Az árvízi kockázatkezeléshez kapcsolódóan a mértékadó árvízszintek országos felülvizsgálatát és a nagyvízi mederkezelési tervdokumentációk elkészítését követően, azok tapasztalatai alapján célul tűzte ki a vízügyi ágazat, hogy a nagyvízi meder levezető képességét hosszú távon meg kell őrizni, illetve javítani kell azt. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén, számos folyószakaszon, de főleg a Rába nagyvízi medrében súlyos levezetőképességi problémák jelentkeztek az elmúlt évtizedekben. A hullámtéri gazdálkodás fokozatosan átalakult: az egykori legelőket és kaszálókat nagy kiterjedésű területen váltotta fel az erdő (a referenciaállapotnak tekintendő 1940-es évekbeli területhasználatokat az 1. ábra szemlélteti).

A kedvezőtlen folyamatok megállítására, illetve visszafordítására, a Rába nagyvízi mederkezelési tervdokumentációival összhangban, az ÉDUVIZIG Rába-szakaszán az elmúlt években megkezdődött a nagyvízi levezető sávok és árapasztó vápák kialakítása: a 2021. évben lezárt Rába-völgy KEHOP projektben két helyszínen alakítottak ki ilyen létesítményeket (4. ábra), a jelenleg is megvalósítás alatt lévő Rába-Rábca (visszahulló) KEHOP projektben pedig további négy szakaszon javítják a folyó árvízlevezető képességét. Az árapasztó vápák nem markáns bevágással, prizmatikus szelvényű „árokként”, hanem a 2. ábra szerinti, a tájba illeszkedő módon - változó fenékszélességgel és lankás, változó rézsűhajlásokkal - alakítják ki. A természetvédelmi kezelővel is egyeztetve a megfelelően megválasztott helyszíneken és vonalvezetéssel a vápa nem károsít védett természeti értéket, sőt az invazív növények eltávolítása ökológiai szempontból is kedvező. Az egyöntetűen benőtt hullámtereken a legeltetéssel, kaszálással fenntartott gyepes sávok növelik a terület mozaikosságát. Változatosabb, rét jellegű élőhelyeket hozhatnak létre, a vápák egy-egy szakaszának mélyebb vonalvezetésével pedig értékes vizes élőhelyek is kialakulhatnak. (Erre volt már példa a két ágazat közös történelmében is, hiszen az egykor a töltésépítéshez szükséges anyagnyerésre kialakított ún. kubikgödrök ma a leginkább védett, mélyen fekvő vizes élőhelyek a Rába hullámterében.)

A nagyvízi levezető sávok és árapasztó vápák, kialakítása a Rábán komplex, ökológiai és fenntartható árvízvédelmi célokat szolgál. Az intézkedések megvalósításával a gyakorlatban is kimutatható azok kedvező hatása, amely reményeink szerint elősegítheti a Nagyvízi mederkezelési tervek széleskörű szakmai és társadalmi elfogadását.

 

1. ábra: 1941. évben jellemző területhasználatok a Rába Pápoc és Kemenesszentpéter közötti szakaszán:

1. ábra: 1941. évben jellemző területhasználatok a Rába Pápoc és Kemenesszentpéter közötti szakaszán

2. ábra: Tájba illeszkedő, változó fenékszélességű és rézsűhajlású gyepes árapasztó vápa minta-keresztszelvénye:

3. ábra: Gyepes árapasztó vápa jellemző helyszínrajzi kialakításának részlete:

4. ábra: Megvalósult gyepes árapasztó vápa a Rába folyó pápoci szakaszán: